Felkészületlenül kezdeni egy projektet nem csak vakmerőség, de sokszor demoralizáló is lehet. Ha valaki szimplán tesztelés szempontjából futtat egy ötletet azzal legalább van célja.
Hirdetések esetében mi legtöbbször tartományokkal dolgozunk. Becslések és előzetes számok alapján indulunk, majd folyamatosan adaptáljuk az eredményeket és tanulságokat.
Szerintem egy jó stratégiát úgy kell elképzelni, mint egy jégszobrot. Először megérkezik a hatalmas jégtömb, ami már tartalmazza a végterméket, azaz a célt, de közel sem tökéletes. Faragni kell, forgatni és adaptálni az ütéseket az előzőekhez. Nyilván, benne van a pakliban, hogy a végén letörik a szobor feje vagy esetleg a várakozás közben elolvad, viszont a folyamat nem vész el. A tapasztalatok, eredmények és gondolatok megmaradnak.
.
Fontos, hogy nem szabad összekeverni a vakmerőséget a bátorsággal.
Ha Afrika országaiban szeretnék hirdetni, akkor a főterméken lehet nem a jégszobor lesz. Vagy talán mégis? De hát nem erre való a megfelelő célzás, megtalálni az érdeklődő közönséget és szolgálni a keresletet?
Ha nincs cél, akkor mindegyik út jó. Ha mindegyik út jó, akkor egyik út sem jó.